A SZABADSÁG ÉS BIZTONSÁG VÁLTOZÓ ÖSSZKÉPE EURÓPÁBAN : A Challange-projekt eredményeiről szóló időközi beszámoló

A. Bevezetés

A Challange-projekt a jelenlegi liberális kormányok antiliberális joggyakorlatáról alkotott, széles körben elterjedt nézetekre reagál. E gyakorlatok főként a globális mértékben egyre inkább elterjedő biztonság megbomlásból származnak, olyan jelenségekből, melyek széles körben úgy értelmezhetők, mint kötelező intézkedések a hatóságok részéről, következésképpen, mint tulajdonképpeni új korlátok a törvény által biztosított szabadság és az egyén ártatlanságának vélelmének ellenében. A kutats célja olyan ellentmondások vizsgálata, amelyeket azon állítások idéznek elő, miszerint „a biztonság az első számú szabadságjog», ezért új egyensúlyt kell kialakítani, hogy felmérhessük korunk globális veszélyeinek széles skáláját. A projekt első számú tárgya azon irányelvek, illetve veszélyre és megelőzésre hivatkozva kialakított korlátozó intézkedések vizsgálata, amelyek a radikálisan átalakuló környezetben jönnek létre, továbbá ezen intézkedések hatásának vizsgálata a polgári szabadságjogokra, politikai jogokra, illetve a társadalmi kohézióra.

A szeptember 11-ei események után öt évvel nincs semmi kétség afelől, hogy terjedőben az antiliberális joggyakorlat, ezeket pedig a potenciális veszélyre való hivatkozás legitimálta. Az iraki háborút vizsgáló kutatások egyrészről feltárják, másrészről elhomályosítják ezeknek a veszélyeknek a mértékét. E veszélyek láthatóan komolyak. Vajon ki és milyen alapon állíthatja, hogy a liberális szabadságjogok rovására hozott biztonsági korlátozó intézkedésekkel való kapcsolatuk teljesen világos? A titkosszolgálati jelentések, biztonsági szakemberek és hivatásos politikusok véleménye elég nagy kételkedést vált ki. Nemcsak az épp aktuális helyzetről való elegendő tudásuk kétséges, de az is, vajon képesek-e előre bármilyen pontossággal is megjósolni az ilyen jellegű intézkedések jövőbeni következményeit. Az efféle kétségek jóval túllépik az iraki háború kereteit is. Az iraki háború előtérbe helyezése kétségtelenül háttérbe szorítja azt, hogy sokkal szélesebb skáláján elemezzük az ilyesfajta antiliberális intézkedéseket, amelyeket sok egymással kapcsolatban álló szervezet, intézmény és érdekcsoport eltérő módon indokol. Az egyik nézőpont szerint ennek következménye, hogy nem láthatjuk előre a veszélyes, akár apokaliptikus jövőképet.

Emellett semmi kétség, hogy a liberális intézkedések már régen szemben állnak az antiliberális kormányzati, rendészeti és szociális ellenőrizhetőséggel. Ezek bevezetésének állítólagos szükségessége mindig bonyolult kérdéseket redményezett különböző liberális kormányzati, rendészeti és szociális intézkedések legitimációjáról. A biztonságpolitika legalább részben mindenképp a demokratikus részvételi jogokon túl helyezkedik el. Ezért, például a jogállamiság elve alapvető szerepet játszik formális hadüzenetek bejelentésekor, azaz szélsőséges körülmények között is korlátozza az önkényes döntések meghozatalát. Éppen ezért régóta fennálló és nagyon komoly kérdések kerülnek előtérbe a modern politikai életre vonatkozóan. Mégis, amíg nagyon is általánosított, a biztonságra, mint elsődleges szabadságjogra vonatkozó állítások emlékeztetnek minket a liberális vívmányok nagymértékű örökségére és azok korlátaira, ugyanezek sugallják, hogy fontos változás megy végbe a rendészeti és büntetőjogi intézkedések terén belföldön és nemzetközileg. Mind a mérték, mind pedig a stratégiák, melyeken keresztül az antilibrális gyakorlat különböző európai és transznacionális szereplők révén megnyilvánul, azzal fenyegetnek, hogy jóval túlsodornak minket a liberális szándékok és az antiliberális intézkedések szükségessége közt fennálló egyensúlyon. A megfelelő politika kidolgozása érdekében, sürgősen figyelmet kell fordítani a tudományos gondolkodás innovatív formái és a nyilvános viták közötti egyre élénkebb összjátékára. Távlati célunk éppen ez.

Ennek érdekében, a CHALLANGE-projekt kritikus szemmel próbál közeledni az állampolgárok és az EU területén élő egyéb személyek szabadságjogaihoz, illetve ahhoz, milyen mértékben befolyásolja ezeket a jogokat a biztonság megbomlásának, valamint az új ellenőrzési technikák vitatásának egyre szélesebb köre. Ily módon talán valamiképp újragondolható a nemzetközi rend átalakulásának fogalmi rendszere, ennek helye az EU-ban. Elsősorban azzal a céllal, hogy feltárjuk, milyen körülmények között lehet megítélni a jövőben a szabadságjogok és a joguralom súlyos korlátozásának szükségességét, az újfajta intézményesített hatáskörök legitimitását, illetve a társadalmi ellenőrzés újfajta technológiáinak jogszerűségét. A projekt behatóbban az alábbi témaköröket vizsgálta:

 1. A transznacionális politikai erőszak nyilvánvaló radikalizálódása, illetve ennek hatásai a liberális politikákra.

 2. A kockázatelemző- és kontrolláló technológiák általi fenyegetések feltárása, illetve az új ellenőrzési, felügyeleti technológiák fejlődése – ide értve a megelőzést, a profilkialakítást, az adatátvitelt, a biometrikus azonosítók használatát -, illetve annak mértékét, mennyire csökkent a „biztonság» az ellenőrzés és felügyelet szükségessége révén.

 3. Miként változnak a gyanúra és a kivételességre, jogkorlátozásra épülő intézkedések formái, külkönösen a jogálamiságból fakadó követelmények, az ellenség többdimenziójú és folyamatos újraértelmezése, illetve ebből az újraértelmezésből fakadóan megnyilvánuló gyakorlat révén, amelyek kizárnak egyes csoportokat, vagy éppen kizárólag rájuk összpontosítanak.

 4. Az állampolgárok és a külföldiek szabadságjogaira gyakorolt befolyás.

 5. A külső és hazai antiliberális intézkedések közötti kapcsolat, különösen a transzatlanti viszonyban, de az egész világrendre vonatkoztatva is, illetve arra, hogy az EU milyen helyet foglal el ebben a világrendben.

Ez az időközi beszámoló képet ad az első két év kutatásainak eredményeiről, azaz a projekt idejének feléről. Emellett a másik fő célja, hogy megerősítse és kifejtse a kutatás fő elméleti és fogalmi aspektusait. Miként arra a továbbiakban rámutatunk, a projektet főként integrált természete jellemzi. Mindegyik kutatási témában különböző munkacsoportok dolgoznak. A CHALLANGE-projekt tulajdonképp rámutat, miként dolgoztak együtt egymással kapcsolatban álló kutatók főként empirikus kutatáson alapuló projekt keretein belül, illetve hogyan képesek az empirikus elemzésből a tárgyalt kérdéskörök új elméleti megközelítéseit levezetni. Ez a kölcsönös információcsere, együttműködés és egyetértés folyamatosan meghatározta a projekt integratív jellegét.

Hozzáteendő, hogy amíg a projekt empirikus és elméleti szinteken épül fel, az első két év folyamán a kutatócsoportok zöme közvetlenül vagy közvetetten időszerű politikai dilemmákra összpontosítottak, értelmezték az EU által elfogadott intézkedéseket. Előzetes feltevésünk egy széleskörű interdiszciplináris együttműködést illetően elég korlátozottnak bizonyult, és mindegyik kutatócsoport az intézkedések dilemmáit illetően a politikai összefüggések követésével a projektben résztvevők egyre inkább átlátták, mint egy nagyobb egész alkotórészeit.

Természetesen nagy létszámú és széleskörű kutatásokat végző csoport vagyunk, ezért egyes helyzetek megvitatása során különböző nézőpontok és közös nevezők egyaránt felmerültek.

Mindenki tudatában van annak, hogy az erőszak megnyilvánulási formáit illetően nagy változásokat találunk, a legdrámaibb ez az Al Kaida és más szervezetek körében. Mindenki megérti, mekkora a nyomás a jogkorlátozó intézkedések bevezetésére és az erőszak kordában tartására, csak úgy, mint ahogyan azt is, hogy bizonyos alapvető társadalmi értékek mindenképp szem előtt tartandók és védendők. Mindenki ismeri a különböző módszereket, amelyek útján az erőszakra reagálás intézményesül, együttműködve különböző társadalmi erőkkel és politikai értékítéletekkel, és keveredik a hozzá nem rtéssel, esetleg előre el nem tervezett következményekkel. Emellett, kisebb-nagyobb mértékben, az is meggyőződése mindenkinek, hogy az erőszakra reagálás megnyilvánulási formáiban végbemenő átalakulások maguk generáltak egyfajta félelemmel és gyanakvással teli légkört nemzetközileg. Emiatt nagyon komoly kérdések vetődnek fel a liberális társadalmakban az antiliberális joggyakorlat felé mozdulást illetően. Világos, hogy az antiliberalizmus jelenleg létező formáit nemcsak az erőszak új megnyilvánulási formáinak széles körben elfogadott interpretációi tartják fent, de ugyanakkor a politikai kultúra is, amelyben a bürokráciák közötti együttműködés új formái jelennek meg, illetve a magánipar és a technológia fejlődésével az ellenőrzés új metódusai is előtérbe kerülnek. Ami nem világos, hogy hogyan jöhetünk rá, mi a racionális arány a veszélyek és a megelőzésük érdekében hozandó korlátozó intézkedések között. Talán épp emiatt nem meglepő, hogy az ilyen értékítéletekre vonatkozó kérdések tárgyalása tette ki megbeszéléseink jelentős hányadát. Különböző megközelítések kerültek előtérbe azt illetően, milyen mértékben is biztosítanak előnyöket az új keletű történelmi és strukturális körülmények politikai, intézményesítési és kereskedelmi szempontból, illetve mennyire jelenik meg a félelem és feszültség politikája a liberális elvrendszereken belül.

Néhányunk számára több mostanában megjelent trendre kielégítő magyarázatul szolgál annyi, hogy mindez csupán különböző kormányok ideológiai okokból hozott döntéseinek következménye, amelyek megváltoztatják az adott ország faji és társadalmi viszonyait, együttműködve kapitalista érdekcsoportokkal, amelyek érdekei a globalizációval állnak kapcsolatban. Mások úgy látják, ezek a következmények nem annyira szándékosan meghozott döntésekből származnak, mintsem inkább azoknak a hatásoknak köszönhetőek, melyek szeptember 11-e után figyelhetők meg, ami miatt a félelem általános légköre alakult ki, és ez létrehozta a bizonytalanság dinamizmusát, amelyben a liberális demokráciák hatalmi ágak közötti ellenőrzési rendszere megbénult. Néhányan történelmi tendenciákra, illetve a kivételesség (exceptcionalizmus) általánosított formáira figyelmeztetnek, melyek egy globális birodalom kialakulását sejtetik. Mások a kormányzati és államapparátusban végbemenő változásokra hívják fel a figyelmet, és úgy érzik, hogy bár formálisan elég nagy hangsúlyt fektetnek a liberális normákra, a gyakorlatban ezek megvalósítását igencsak rugalmasan értelmezik. Véleményünk abban is eltér, mekkora jelentőséget tulajdonítunk a tudatos ideológiai céloknak, illetve általánosabb történelmi és strukturális kényszerítő erőknek. Azaz csoportként egyesítünk sok, szinte az összes tudományos tradíciót. Célunk az, hogy átlássuk a transznacionális politikai környezetet, egységes tudományos álláspontot igyekezvén kialakítani. A projekt legtöbb eredménye éppen ennek az együttműködésnek és ezen hagyományok követésének köszönhető.

A SZABADSÁG ÉS BIZTONSÁG VÁLTOZÓ ÖSSZKÉPE EURÓPÁBAN : A Challange-projekt eredményeiről szóló időközi beszámoló